A meghívóban szereplő időponthoz képest 45 percet kellett várnunk. Legutóbb 75 perc várakozási idő után jelent meg az Oktatási és Szociális Bizottság és a külsős tagok. Tiszteletlen, a saját fontosságát mutogató, mondhatnám, pofátlan dolog. A munkaszervezésről furcsa fogalmaik lehetnek, ha sose sikerül időben elkezdeni a napirendet.
Már az apropó is abszurd. Kolléganőm írt nekem egy e-mailt. Mivel utolsó levelemre válaszként küldte, nem vette észre, hogy bár az én nevem van odaírva, ez egy közösségi portál levelező listája, így mindenki, aki feliratkozott rá, megkapja a leveleket. A levél a helyi iskola megbízott igazgatónője megbízása körüli kételyeinket tárgyalja. Mivel a megbízott igazgatónő is tagja ennek a listának, ő is megkapta a levelet, sőt válaszolt is rá. Hogy ezek után hogyan lett az eset az Oktatási Bizottság előtt a következő faramuci címen napirendi pont, ki tudja. ”A Német Nemzetiségi és Alapfokú Művészeti Általános Iskolában kialakult önkormányzatot, mint fenntartót érintő, a nagy nyilvánosság előtt történő, nem a tényszerű tájékoztatás vizsgálata. ” Persze nagyon nem lepődtem meg, kaptam én már „hivatalos” jegyzőkönyvet folyosói beszélgetésekből összeollózva.
Sidló Ferenc úrnak a „sajnos nem értek hozzá, fogalmam sincs, nem hallottam róla” szokásos formulája most újabb gyöngyszemekkel gazdagodott: „Jaj, hogy lehet ilyeneket irkálni az interneten! Jaj, nem szabad megsérteni a polgármester urat”. Az ominózus levél tényszerű, így a felolvasása nem érte el az elnök úr által kívánt hatást, a hallottaktól senki sem fordul le a székről megdöbbenésében. A szerző megpróbálta elmagyarázni, hogy a levele zártkörű levelezőlistán megjelent magánvélemény volt, nem nyilvánosan közzétett álláspont. Az oktatási bizottság tagjaihoz azonban láthatólag nem jutott el az érvelés. Sajnos a lényegi kérdésről, hogy vajon jogszerű volt-e a kinevezés, egy mondatban sem válaszoltak a bizottság tagjai. Ehelyett Rácz Parádi Gáspárné hosszú ömlengésbe kezdett a pedagógusok óraszámáról, aminek a jelenlegi kérdéshez semmi köze. Érdemben semmit sem lehetett megbeszélni, aggályainkat lesöpörték sajátos demokrácia-értelmezésükkel: „azt csinálunk a választásokig, amit csak akarunk, hiszen mi vagyunk a képviselők”. Honnan ez a határtalan önbizalom és magabiztosság? Talán azt hiszik, hogy jogon, szakmaiságon és a választók akaratán felül állnak? Úgy tűnik, az van, amit ők kigondolnak és punktum. Egyrészt döntéseik többsége szakmailag nem védhető, másrészt még az állandóan hangoztatott gazdasági kényszerekkel sem igazolható, ugyanis a jelenlegi iskolában legalább egyel több a tanár, mint volt, és ebbe még nem is számít bele a tanácsadó úr. (Az ő szerződését misztikus ködhomály fedi, állítólag még a megbízott igazgatónő, sőt az oktatási bizottság elnöke sem ismeri a tartalmát.) Hát hogy teljesül így sokat hangoztatott céljuk, hogy az iskola olcsóbb legyen? Az elmúlt évek tapasztalatai alapján persze nem kétséges, hogy olcsóbb lesz: nagyobb osztályok, kevesebb szolgáltatás, megvont juttatások. Ez lesz. Hogy mindez az iskolában tanulók és tanítók sérelmére, nem érdekes. Hogy a faluban élők nagy része nem ért egyet a döntésükkel, na és. Nekünk az egyetlen lehetőségünk a nyilvánosság. Ez minden bizonnyal zavarhatja őket egy kissé, mert a napirendi pont végén, búcsúzóul Sidló úr megjegyezte: „Dórika, ezek után aztán nem irkálni többet!”
Dessewffy Erzsébet (Zsóka)
