Csütörtökön is várunk mindenkit, aki szeretné, hogy visszatérjen a nyugalom az iskolába, az Oktatási Bizottság 16 órakor kezdődő ülésére. (Azóta kiderült nem 16, hanem 17 óra a kezdés!)
2010. január 18., hétfő
Körtvélyesi Tibor írása az iskola kapcsán
Pilisborosjenői Általános Iskola, 2010 január.
Földrengés.
Egy földrengésnek mindig van valamekkora esélye. Emiatt pedig kockázata van egy sor mindennapi tevékenységnek, például, hogy épületben tarózkodunk. Mégis ott tartózkodunk. Mert latolgatjuk az esélyeket, a költségeket és a hasznot. Ha a földrengéstől való félelmünkben kint töltenénk az éjszakát, akkor önmagunkat gyarmatosítanánk: egy racionálisnak tűnő elv alapján ésszerűtlenül viselkednénk.
Öngyarmatosítás.
Az iskolával kapcsolatban ehhez hasonló öngyarmatosításról van szó. Azt mondják nekünk, hogy a törvények olyanná válhatnak, mint az a bizonyos földrengés: jönnek az ellenőrök, és mindenkit megbüntetnek, a falu tönkremegy a büntetésekben. Ennek valóban lehet valamekkora kockázata, de az esélye mégis kevesebb annál, minthogy ésszerűen önmagunkat azonnali hatállyal gyarmatosítsuk, azaz elvégezzük azt, amit akkor kellene elvégeznünk, amikor az ellenőrök tényleg erre kényszerítenek. Magunknak kiszabott büntetés alapján vonulnánk be a magunk készítette börtönbe.
Apokalipszis
Ha sikerül felnagyítani a veszélyt, sikerül elhitetni, hogy mindjárt itt a földrengés, akkor a potenciális áldozatok engedélyt adnak a földrengés megelőzését hivatott cselekedetekhez. Azaz ha azzal riogatnak, hogy azonnal itt lesznek az ellenőrök, akkor hajlamos az ember beleegyezni, hogy tegyenek ellene valamit az illetékesek. Az ijesztgetésnek nincs határa. A civilizáció teljes pusztulásának a képe is megengedett: ha nem fogadjátok el a megmentésetekre tett kísérletünket, akkor az iskola meg fog szűnni (= meg fogjuk szűntetni), a gyerekek át fognak járni másik iskolába.
Ha nem sikerül eléggé felnagyítani a veszélyt, és az emberek még mindig nem hajlandók elfogadni a „megelőző” intézkedéseket, akkor elő is lehet idézni azt a földrengést, például azzal, hogy feljelentik az iskolát, kihívják azt az ellenőrt. Ez talán még nem történt meg. De előrengetések már történtek: az iskolaigazgató és szakértője bűzbombát dobott a tantestület közé.
A megmentő
Ha sikerült felnagyítani a veszélyt vagy esetleg elő kellett idézni a katasztrófát, akkor annak, aki ezt tette, nem nehéz a megmentő szerepében fellépni. Bár részben ő okozta a problémát, kézenfekvőnek tűnik, hogy ő a megoldás is, ő ismeri a baj elhárításának a módját. Megmentőnek pedig hős katonákat szoktak alkalmazni, akik halált megvető bátorsággal küzdenek a parancs értelmében. Jelen esetben a főparancsnokság a polgármesteri hivatal, a hadosztály vezetője a megbízott igazgató, a géppuskás a tanácsadója. Nem kell csodálkozni, amikor az iskola megmentői azzal érvelnek, hogy ők tulajdonképpen az iskolát mentik meg a még nagyobb bajtól, ami természetesen áldozatokkal is jár. Ez a küldetéstudat szerves része a játszmának.
De a valós veszélyekről azért nem kell megfeledkezni!
Mert vannak földrengésveszélyes területek, ahol nem árt az óvatosság. Az, hogy az iskolába 4 éve nem jött ki olyan ellenőrzés, ami a talált hiányosságokat tényleg komolyan büntetné, még nem jelenti azt, hogy holnap nem fog jönni.
H1N1
A hibák feltárása és következményük nem olyan, mint a statárium. Ha találnak egy vírussal fertőzött embert, akkor manapság nem szokták helyben agyonlőni, mégha ennek volna is racionalitása. Van egy eljárás, amivel beteget és a környezetét megkísérlik megmenteni. Azaz amikor hibákat talál egy ellenőrzés az iskolával kapcsolatban, akkor megindul egy folyamat. Feltárják a problémákat, megoldási javaslatokat dolgoznak ki, és időt rendelnek a végrehajtáshoz. Nem lövik főbe a beteget.
A lánc
Egy nagy súly függ egy láncon. A lánc bármelyik szeme eltörhet, és lezuhan a súly. Az emberek alkotta intézmények azonban nem ilyenek, az iskola léte és működése nem törvényi láncszemeken múlik. Inkább olyan, mint a fonott kötél, elpattanhat egy-egy szál, ami gyengíti az egészet, de le nem zuhan, ahhoz el kell vágni a kötelet.
A ház
A házat nem a természeti törvények alkotják. Nem a gravitációból, nem Newton törvényeiből állnak. A természeti törvények leírják azt, ahogyan és amiért a ház áll. Ezek a törvények a mi tudatunkban vannak. Ugyanígy egy iskolát sem a törvények alkotnak. Az iskola valós falakból áll, valós tanárok és gyerekek alkotják, és ami igazán alkotja, az az oktatás és nevelés maga. Persze vannak törvények is, amik leírják és aktuálisan lehetővé teszik mindezt, de nem ezek alkotják, nem ezek hozzák létre. Amikor tehát egy iskola életéről van szó, akkor mindenekelőtt az oktatásról van szó, a törvények pedig csak ezt segítik, ennek vannak alárendelve. A törvényeknek nincs magukban értelmük, csak akkor van létjogosultságuk, ha szolgálják azt, amiért meg lettek alkotva.
Az NDK diavetítő
A törvények mindig pontatlanul képezik le a valóságot. Olyan mint az NDK diavetítő képe, amivel nem tudjuk beállítani az éles képet: ha jobbra tekerjük a lencsét, balra mennek az árnyak, ha balra akkor jobbra. Nincs éles kép. A törvények egy része előírni akar valamit, ami még nincs, és ami csak fokozatosan lenne, de mire minden olyan lenne, addigra más törvények lépnek életbe, és megint más lesz minden. A törvények vagy megelőzik a valóságot, vagy kullognak utána. A törvény nem abszolút érték, hanem egy jobb-rosszabb közelítés. A törvényeket az abszolút helyesnek kinevezni, tévedés. Azaz azt hinni, hogy az iskola akkor lesz jó iskola, amikor pontosan megfelel a törvénynek, tévedés. Ha jók a törvények, akkor ezek segítenek jó iskolát csinálni, de vannak rossz törvények. A csehszlovák diavetítő rosszabb volt az NDK-snál.
A kibic
Tegyük fel, hogy a szakértő tényleg szakértő, azaz ért a „szak”jához, jelen esetben a közoktatáshoz (nem a tanításhoz!). Amikor szakért, akkor legjobb tudása szerint akar eljárni, sikeres akar lenni. Ettől jó szakértő. Lehetséges, hogy az iskola tanácsadói helyesen ismerték ki magukat a törvények között, és megtalálták azokat a problémákat, amik nem illeszkedtek az aktuális törvényekhez. Ennél többet azonban nem látnak, mert nem láthatnak, és felelősséget is csak ezért vállalhatnak. Az ő munkájuk helyességének egyetlen visszajelzése az, amikor a valóságot aszerint változtatja meg a megrendelő (önkrományzat, igazgató), ahogy az a törvényekből következik, csak erre tudnak garanciát adni. Nem mondhatja azt, hogy ez meg ez csak így lenne törvényes, de nem baj, ha úgy marad ahogy van, ha működik. Ezt a kockázatot ő nem vállalhatja (ehhez ugyanis különleges emberi és szakmai képességek kellenének, de az ilyen ritka.)
Az esküdtszék
A képviselőtestület politikai intézmény. Itt most ez azt jelenti, hogy nem csupán szakmai alapon, hanem az általános közérdek alapján dönt. Mint az esküdtszék, aminek a tagjai sem nem bírók, sem nem ügyészek, hanem szakmailag korrektnek tekinthető adatok alapján általános emberi jogérzékük segítségével döntenek. Amikor a képviselőtestület a szakértő véleményét valósítja meg, akkor csak a döntés felelősségét hárítja a szakértőre, aki meg a törvényhozóra. Itt sikkad el az ésszerűség.
A képviselőknek fel kell tudniuk mérni az esélyeket, kalkulálniuk kell a kockázatokkal, majd a közjó érdekében kell dönteniük. A következő dolgok szoktak történni:
annyira nem értenek a dologhoz, hogy megfontolás nélkül döntenek, akár pénzérmét is feldobhatnának,
kicsit értenek a dologhoz, de azt elegendőnek vélik, ezért megalapozatlanul döntenek,
tudják, hogy nem értenek a dologhoz, mással döntetik el a dolgot,
tudják, hogy nem értenek a dologhoz, de segítséget kérnek, hogy a kellő mértékben megszerezzék a döntéshez szükséges szempontokat, majd döntenek.
A jelen esetben a képviselőtestület a tanácsadó tanácsait megrendelte. Úgy tűnik, korábbi tanácsadóktól már tudták, hogy az új tanácsadó milyen tanácsokat fog adni (lásd fentebb a szakértőkről elmondottakat!). Tudták, hogy a kapott tanácsokkal mit akarnak kezdeni. Úgy tűnik, voltak célszemélyek is, akiket a tanácsadói fegyverzettel célba vettek, de elsősorban azt kívánták elérni, hogy az iskola forrásmegvonását szentesítsék és tartósítsák. A hadjárathoz alkalmaztak egy intézményvezetőt, aki személyében a feladatra alkalmas volt: teljesen járatlan az intézményvezetésben, azaz nem tudja mi, miért van, és teljesen alkalmatlan is rá, azaz nem is képes rájönni erre rövid idő alatt.
Ez úgy hangzik, mint egy összeesküvéselmélet, de nem az, Nem kell hozzá más, csak egy, az efféle játszmákban járatos valaki, akinek hatalma van a társai felett. A többi megy magától.
A megoldás felé jelenleg csak egy út vezet. A fenntartónak be kell látnia, hogy az iskola nem bicikligyár, az iskolának el kell fogadnia, hogy a fenntartó kockázatvállalási hajlandósága véges. Kitartó tárgyalásokon, meg kell találni egy kibírható megoldást.
Persze az egész rendszer alapvetően rossz. Képtelenség, hogy egy olyan érzékeny intézmény, mint az iskola, szakmai életében komoly döntéseket a hozzá nem értő fenntartó hoz (igazgatóválasztás, gazdasági és oktatásszervezési döntések). De amíg nem csinálunk jobb törvényeket, ez van. Egyet tehetünk majd egy fél év múlva: olyan képviselőtestületet választunk, ami minden szakmai és gazdasági döntést visszad az iskolának, és megmarad jóindulatú, de akár szigorú ellenőrzőnek .
Pilisborosjenő, 2010. január 17.
Körtvélyesi Tibor
Földrengés.
Egy földrengésnek mindig van valamekkora esélye. Emiatt pedig kockázata van egy sor mindennapi tevékenységnek, például, hogy épületben tarózkodunk. Mégis ott tartózkodunk. Mert latolgatjuk az esélyeket, a költségeket és a hasznot. Ha a földrengéstől való félelmünkben kint töltenénk az éjszakát, akkor önmagunkat gyarmatosítanánk: egy racionálisnak tűnő elv alapján ésszerűtlenül viselkednénk.
Öngyarmatosítás.
Az iskolával kapcsolatban ehhez hasonló öngyarmatosításról van szó. Azt mondják nekünk, hogy a törvények olyanná válhatnak, mint az a bizonyos földrengés: jönnek az ellenőrök, és mindenkit megbüntetnek, a falu tönkremegy a büntetésekben. Ennek valóban lehet valamekkora kockázata, de az esélye mégis kevesebb annál, minthogy ésszerűen önmagunkat azonnali hatállyal gyarmatosítsuk, azaz elvégezzük azt, amit akkor kellene elvégeznünk, amikor az ellenőrök tényleg erre kényszerítenek. Magunknak kiszabott büntetés alapján vonulnánk be a magunk készítette börtönbe.
Apokalipszis
Ha sikerül felnagyítani a veszélyt, sikerül elhitetni, hogy mindjárt itt a földrengés, akkor a potenciális áldozatok engedélyt adnak a földrengés megelőzését hivatott cselekedetekhez. Azaz ha azzal riogatnak, hogy azonnal itt lesznek az ellenőrök, akkor hajlamos az ember beleegyezni, hogy tegyenek ellene valamit az illetékesek. Az ijesztgetésnek nincs határa. A civilizáció teljes pusztulásának a képe is megengedett: ha nem fogadjátok el a megmentésetekre tett kísérletünket, akkor az iskola meg fog szűnni (= meg fogjuk szűntetni), a gyerekek át fognak járni másik iskolába.
Ha nem sikerül eléggé felnagyítani a veszélyt, és az emberek még mindig nem hajlandók elfogadni a „megelőző” intézkedéseket, akkor elő is lehet idézni azt a földrengést, például azzal, hogy feljelentik az iskolát, kihívják azt az ellenőrt. Ez talán még nem történt meg. De előrengetések már történtek: az iskolaigazgató és szakértője bűzbombát dobott a tantestület közé.
A megmentő
Ha sikerült felnagyítani a veszélyt vagy esetleg elő kellett idézni a katasztrófát, akkor annak, aki ezt tette, nem nehéz a megmentő szerepében fellépni. Bár részben ő okozta a problémát, kézenfekvőnek tűnik, hogy ő a megoldás is, ő ismeri a baj elhárításának a módját. Megmentőnek pedig hős katonákat szoktak alkalmazni, akik halált megvető bátorsággal küzdenek a parancs értelmében. Jelen esetben a főparancsnokság a polgármesteri hivatal, a hadosztály vezetője a megbízott igazgató, a géppuskás a tanácsadója. Nem kell csodálkozni, amikor az iskola megmentői azzal érvelnek, hogy ők tulajdonképpen az iskolát mentik meg a még nagyobb bajtól, ami természetesen áldozatokkal is jár. Ez a küldetéstudat szerves része a játszmának.
De a valós veszélyekről azért nem kell megfeledkezni!
Mert vannak földrengésveszélyes területek, ahol nem árt az óvatosság. Az, hogy az iskolába 4 éve nem jött ki olyan ellenőrzés, ami a talált hiányosságokat tényleg komolyan büntetné, még nem jelenti azt, hogy holnap nem fog jönni.
H1N1
A hibák feltárása és következményük nem olyan, mint a statárium. Ha találnak egy vírussal fertőzött embert, akkor manapság nem szokták helyben agyonlőni, mégha ennek volna is racionalitása. Van egy eljárás, amivel beteget és a környezetét megkísérlik megmenteni. Azaz amikor hibákat talál egy ellenőrzés az iskolával kapcsolatban, akkor megindul egy folyamat. Feltárják a problémákat, megoldási javaslatokat dolgoznak ki, és időt rendelnek a végrehajtáshoz. Nem lövik főbe a beteget.
A lánc
Egy nagy súly függ egy láncon. A lánc bármelyik szeme eltörhet, és lezuhan a súly. Az emberek alkotta intézmények azonban nem ilyenek, az iskola léte és működése nem törvényi láncszemeken múlik. Inkább olyan, mint a fonott kötél, elpattanhat egy-egy szál, ami gyengíti az egészet, de le nem zuhan, ahhoz el kell vágni a kötelet.
A ház
A házat nem a természeti törvények alkotják. Nem a gravitációból, nem Newton törvényeiből állnak. A természeti törvények leírják azt, ahogyan és amiért a ház áll. Ezek a törvények a mi tudatunkban vannak. Ugyanígy egy iskolát sem a törvények alkotnak. Az iskola valós falakból áll, valós tanárok és gyerekek alkotják, és ami igazán alkotja, az az oktatás és nevelés maga. Persze vannak törvények is, amik leírják és aktuálisan lehetővé teszik mindezt, de nem ezek alkotják, nem ezek hozzák létre. Amikor tehát egy iskola életéről van szó, akkor mindenekelőtt az oktatásról van szó, a törvények pedig csak ezt segítik, ennek vannak alárendelve. A törvényeknek nincs magukban értelmük, csak akkor van létjogosultságuk, ha szolgálják azt, amiért meg lettek alkotva.
Az NDK diavetítő
A törvények mindig pontatlanul képezik le a valóságot. Olyan mint az NDK diavetítő képe, amivel nem tudjuk beállítani az éles képet: ha jobbra tekerjük a lencsét, balra mennek az árnyak, ha balra akkor jobbra. Nincs éles kép. A törvények egy része előírni akar valamit, ami még nincs, és ami csak fokozatosan lenne, de mire minden olyan lenne, addigra más törvények lépnek életbe, és megint más lesz minden. A törvények vagy megelőzik a valóságot, vagy kullognak utána. A törvény nem abszolút érték, hanem egy jobb-rosszabb közelítés. A törvényeket az abszolút helyesnek kinevezni, tévedés. Azaz azt hinni, hogy az iskola akkor lesz jó iskola, amikor pontosan megfelel a törvénynek, tévedés. Ha jók a törvények, akkor ezek segítenek jó iskolát csinálni, de vannak rossz törvények. A csehszlovák diavetítő rosszabb volt az NDK-snál.
A kibic
Tegyük fel, hogy a szakértő tényleg szakértő, azaz ért a „szak”jához, jelen esetben a közoktatáshoz (nem a tanításhoz!). Amikor szakért, akkor legjobb tudása szerint akar eljárni, sikeres akar lenni. Ettől jó szakértő. Lehetséges, hogy az iskola tanácsadói helyesen ismerték ki magukat a törvények között, és megtalálták azokat a problémákat, amik nem illeszkedtek az aktuális törvényekhez. Ennél többet azonban nem látnak, mert nem láthatnak, és felelősséget is csak ezért vállalhatnak. Az ő munkájuk helyességének egyetlen visszajelzése az, amikor a valóságot aszerint változtatja meg a megrendelő (önkrományzat, igazgató), ahogy az a törvényekből következik, csak erre tudnak garanciát adni. Nem mondhatja azt, hogy ez meg ez csak így lenne törvényes, de nem baj, ha úgy marad ahogy van, ha működik. Ezt a kockázatot ő nem vállalhatja (ehhez ugyanis különleges emberi és szakmai képességek kellenének, de az ilyen ritka.)
Az esküdtszék
A képviselőtestület politikai intézmény. Itt most ez azt jelenti, hogy nem csupán szakmai alapon, hanem az általános közérdek alapján dönt. Mint az esküdtszék, aminek a tagjai sem nem bírók, sem nem ügyészek, hanem szakmailag korrektnek tekinthető adatok alapján általános emberi jogérzékük segítségével döntenek. Amikor a képviselőtestület a szakértő véleményét valósítja meg, akkor csak a döntés felelősségét hárítja a szakértőre, aki meg a törvényhozóra. Itt sikkad el az ésszerűség.
A képviselőknek fel kell tudniuk mérni az esélyeket, kalkulálniuk kell a kockázatokkal, majd a közjó érdekében kell dönteniük. A következő dolgok szoktak történni:
annyira nem értenek a dologhoz, hogy megfontolás nélkül döntenek, akár pénzérmét is feldobhatnának,
kicsit értenek a dologhoz, de azt elegendőnek vélik, ezért megalapozatlanul döntenek,
tudják, hogy nem értenek a dologhoz, mással döntetik el a dolgot,
tudják, hogy nem értenek a dologhoz, de segítséget kérnek, hogy a kellő mértékben megszerezzék a döntéshez szükséges szempontokat, majd döntenek.
A jelen esetben a képviselőtestület a tanácsadó tanácsait megrendelte. Úgy tűnik, korábbi tanácsadóktól már tudták, hogy az új tanácsadó milyen tanácsokat fog adni (lásd fentebb a szakértőkről elmondottakat!). Tudták, hogy a kapott tanácsokkal mit akarnak kezdeni. Úgy tűnik, voltak célszemélyek is, akiket a tanácsadói fegyverzettel célba vettek, de elsősorban azt kívánták elérni, hogy az iskola forrásmegvonását szentesítsék és tartósítsák. A hadjárathoz alkalmaztak egy intézményvezetőt, aki személyében a feladatra alkalmas volt: teljesen járatlan az intézményvezetésben, azaz nem tudja mi, miért van, és teljesen alkalmatlan is rá, azaz nem is képes rájönni erre rövid idő alatt.
Ez úgy hangzik, mint egy összeesküvéselmélet, de nem az, Nem kell hozzá más, csak egy, az efféle játszmákban járatos valaki, akinek hatalma van a társai felett. A többi megy magától.
A megoldás felé jelenleg csak egy út vezet. A fenntartónak be kell látnia, hogy az iskola nem bicikligyár, az iskolának el kell fogadnia, hogy a fenntartó kockázatvállalási hajlandósága véges. Kitartó tárgyalásokon, meg kell találni egy kibírható megoldást.
Persze az egész rendszer alapvetően rossz. Képtelenség, hogy egy olyan érzékeny intézmény, mint az iskola, szakmai életében komoly döntéseket a hozzá nem értő fenntartó hoz (igazgatóválasztás, gazdasági és oktatásszervezési döntések). De amíg nem csinálunk jobb törvényeket, ez van. Egyet tehetünk majd egy fél év múlva: olyan képviselőtestületet választunk, ami minden szakmai és gazdasági döntést visszad az iskolának, és megmarad jóindulatú, de akár szigorú ellenőrzőnek .
Pilisborosjenő, 2010. január 17.
Körtvélyesi Tibor
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)