Tisztelt Szülők!
Engedjenek meg nekünk néhány észrevételt az utolsó szó jogán!
Mindenekelőtt köszönettel tartozunk Önöknek azért, hogy rokonszenvvel gondolnak iskolánkra, illetve hogy minden hivatalos fórumon megragadták az alkalmat, hogy munkánkkal kapcsolatos kedvező véleményüknek hangot adjanak.
Elmondták a legtöbbet, amit iskoláról mondani lehet, világossá vált, hogy Önöknek is érték a barátságos-, bensőséges légkörben, családias hangulatban, bizalmon, törődésen alapuló közös munka a gyerekekkel, amelynek fennmaradását most veszélyben érezzük.
Emellett úgy gondoljuk, joggal várják, hogy beszámoljunk az intézményben folyó szakmai munka színvonaláról is!
Öt évre visszamenőleg vizsgáltuk felvételi mutatóinkat, és megállapítottuk, hogy diákjaink döntő többségét gimnáziumba vették fel, sokat közülük nyelvszakra, vagy tehetséggondozó középiskolába, pedig nem válogatott gyerekekkel dolgozunk, nekünk a falu és az élet válogatja ki a gyerekeket!
Elgondolkodtató, hogy jól megfigyelhető összefüggés mutatkozik az osztálylétszámok és a gimnáziumba bejutó gyerekek száma között, 30 körülire duzzasztott osztálylétszámok esetében egyértelmű visszaesés tapasztalható. Ennek fényében különösen elkeserítő az Önkormányzat törekvése a felső határokat feszegető osztálylétszámok kialakítására, párhuzamos osztályok indítása helyett. Az osztályösszevonások kapcsán elhangzott, hogy a tantestület és a szülők nem akarják megérteni, hogy ez milyen nagy költségmegtakarítás volt az önkormányzatnak. Pedagógusként úgy érezzük, ha majd egymillió forintot fontosabbnak gondolunk, mint a nehézségekkel küzdő gyerekek boldogulását, akkor inkább bankárnak állunk, mint tanárnak.
Tudniuk kell, hogy Dienes Dóra kolléganőnk az Önkormányzat kérdésére a megbízott igazgatói poszt elvállalásáról azért nem mondott igent, mert az őszi szünet közepén jártunk és tudta, hogy egy ilyen fontos pozíciót csak akkor tölthet be felelősen, ha előbb kikéri a tantestület véleményét, és megbizonyosodik azoknak az embereknek a támogatásáról, akikkel együtt kell majd dolgoznia. Még ha tudta is, hogy egy emberként támogatjuk Őt, a szánkból akarta hallani…
A leghatározottabban visszautasítjuk a gyakran elhangzó vádat, hogy a tantestület különböző pótlékok és illetmények megvonása miatt bolydult fel!
Legfőbb keserűségünk a párbeszéd-, az egyeztetés teljes hiánya a diktatórikusan meghozott döntések előtt, a fagyos légkör, amelyben minden szavunkról feljegyzés készül, örökösen hibáinkat, mulasztásainkat lesik, ahol megtörténhet, hogy másnap kicserélik a zárat az iskola ajtaján, mert előző nap a pedagógusok délután összegyűltek az intézményben egy kis beszélgetésre.
Nem vagyunk ellenségei a törvényes működésnek, ám csodálkozunk, hogy az elmúlt évek szakértői vizsgálatai miért nem tárták fel és hozták mindannyiunk tudomására a most óriásinak feltüntetett szabálytalanságokat? Vagy mégsem olyan óriásiak?
Amennyiben viszont feltárták és az Önkormányzatnak tudomása volt ilyesmiről, miért nem ragaszkodott a törvényesség betartásához már év elején, vagy miért nem adja meg év végéig a törvény által engedélyezett időt az átalakításra?
Az Önkormányzat által felkért szaktanácsadó folyamatos múltba fordulással vádol minket.
Szeretnénk emlékeztetni, hogy a múltban az évnek ebben a szakában a pedagógusok éjszakánként korcsolyapálya készítésén fáradoztak, hogy kivilágított, zenés pályán keringhessenek gyerekeink. Igen, vállaljuk, legszívesebben abba a békés múltba fordulunk!
Többször elhangzott, hogy a világ megváltozott, vegyük tudomásul. Ilyen változást, köszönjük szépen, nem kérünk. Ezzel nem tudunk egyetérteni. Ha máshol rossz, nálunk is legyen rossz?
Megerősítő támogatásukat még egyszer köszönjük! Igyekszünk, hogy a jelenlegi nehéz helyzetben is a gyerekek érdekeit szem előtt tartva folytassuk munkánkat!
A pilisborosjenői iskola tantestülete
Pilisborosjenő, 2010. január. 26.
2010. január 26., kedd
Kömeghallgatás + bizottsági ülés jegyzőkönyve
Most beszéltem telefonon a jegyzőasszonnyal, megigérte, hogy csütörtök környékén átküldi a közmeghallgatás és a bizottsági ülés jegyzőkönyvét. Amint megkaptam felteszem ide a blogra.
2010. január 25., hétfő
Merre tart Borosjenő?
Ma este e-mail-ben érkezett az alábbi elgondolkodtató írás. Jó olvasást!
"Amikor a kilencvenes években a lányom elkezdett a borosjenői iskolába járni nagyon meg voltunk vele elégedve. Kiscsoportos nyelvoktatás elsőtől, csoportbontások a nehezebb tárgyakból, zeneiskola, kirándulások, nyári táborok, tanulmányi versenyek. Ráadásul mindez helyben néhány perc sétával elérhető távolságban. Amikor lenéztem a városra és láttam a barna szmogot szétterülni Pest felett, akkor mindig jóleső érzés fogott el, hogy legalább a lányomnak nem kell ott élnie. A gyerekekkel egy összehangolt, tapasztalt pedagógus gárda foglalkozott. Megnyugtató volt tudni, hogy a gyerek mindig szem előtt van. Ismertük az osztálytársait, azok szüleit, nem kellett félni, hogy elkallódik, rossz társaságba keveredik. Az iskola népszerű volt. A tanulók létszáma folyamatosan emelkedett, még a környező településekről is beiratkoztak a jenői iskolába. Teljesen reálisnak tűnt az a cél, hogy idővel átalakulhat az iskola 12 osztályos gimnáziummá, hiszen a falu növekszik, fejlődik a környezet ideális.
A mai helyzet lehangoló. Egyre kevesebben iratkoznak be az elsőbe és akik beiratkoznak azok is elhúznak 4. vagy 6. után. Megszűntek a párhuzamos osztályok, csoportbontások. Egyre kevesebb a választható lehetőség a gyerekek számára. A pedagógiai szempontok háttérbe szorultak a gazdasági szempontokkal szemben. Több nagy tudású tanár menekült már el.. Ha ez a tendencia megmarad és 6. után nem marad gyerek, megszűnik a nyolcosztályos általános iskola. Hozzácsapják az ürömi iskolához.
Felmerült bennem a kérdés. Kinek jó ez?
Nem jó a gyerekeknek.
Az állandó személyi és módszertani változások elbizonytalanítják, összezavarják őket. Az összevont osztályokban kevesebb figyelem jut egy gyerekre. Kevesebb hasznos elfoglaltságot talál a tanítás után. De azok sem járnak jobban, akik bejárnak a városba, hiszen az utazás teljesen értelmetlenül visz el mindennap több órát az életükből.
Nem jó a szülőknek.
Azoknak, akik már ide sem merték hozni a gyereküket meg kell oldani az alsósok szállítását, ami nem kis gond. Le kellett mondani a gyerekük számára biztosítható kellemes, egészséges szép környezetről, pedig sokan ezért költöztek ide.
Azoknak is egyre rosszabb, akik még nem vitték el a gyermeküket, mert egyre többe kerül az iskolán kívüli foglalkozások finanszírozása.
Nem jó a pedagógusoknak.
A munkájuk semmibevétele, az állandó zaklatás fenyegetettség érzése kihat az egészségükre, munkájukra. A legjobb szándék mellett is kevesebb energiájuk jut a gyerekekre. A rossz munkahelyi légkör minden területen, nem csak az oktatásban, rontja a dolgozók teljesítményét. Ezért fontos a jó vezető megválasztása, mert a feladatok összehangolásával, a motivációk megteremtésével jelentősen tudja növelni a munka hatékonyságát. Az a vezető, aki erre nem képes az alkalmatlan a feladatára.
Nem jó az önkormányzatnak.
Mi értelme van a választások előtt néhány hónappal olyan teljesen irracionális szabályokhoz ragaszkodni, amelyek súlytalan papírok megszerzéséhez kötik bizonyos munkakörök betöltését. Mit ér az a rendelet, ami megtilthatja komoly gyakorlattal rendelkező tanárok alkalmazását? Az ilyen szabályok fő célja a továbbképzési rendszerben érdekeltek jövedelmének a biztosítása. Ráadásul mindenki tisztában van vele, hogy a következő kormány a rendszert át fogja alakítani.
Nem látok bele az önkormányzat költségvetésébe, de azt tudom, hogy amíg egy költségvetésben szerepel az a tétel, hogy "beruházás", addig nem lehet azt mondani, hogy nincs pénz. Én nehezen tudok elfogadni olyan indokot, ami bármit fontosabbnak nyilvánít a gyerekeink jövőjénél.
Ezzel a "rendcsinálással" nem szereztek egy plusz szavazót sem a tisztelt képviselő urak és hölgyek.
Nem jó a falunak.
A nyáron találkoztam egy ismerőssel, akinek nemrég született gyermeke. Amikor megtudta, hogy Pilisborosjenőn lakom felcsillant a szeme. Már egy ideje szeretne kiköltözni a városból. Fontosnak tartja, hogy a baba egészséges környezetben nőjön fel. Az első kérdése az volt: Milyen az iskola? És ha döntenie kell két hasonló lehetőség közül akkor azt fogja választani ahol jobb az iskola. Ha végig nézzük az ingatlan hirdetéseket egyre több borosjenői ingatlannal találkozunk.
Sajnos az ingatlanpiac nagyon kiszámíthatatlan és az ingatlan értékét az építészeti paraméterei mellet egyre inkább befolyásolják egyéb körülmények: milyen a faluban az oktatás, a kulturális élet, közbiztonság.
Ha egy település átalakul alvófaluvá, akkor ott leépül a társadalmi élet, romlik a közhangulat, a közbiztonság.
Sokan mondják, hogy az agglomerációt nem kell félteni. Itt csak nőhet az ingatlanok értéke. Sajnos nem így van. Ha egy településen rossz a közhangulat akkor megindul az elvándorlás és ezt a folyamatot nagyon nehéz visszafordítani.
Kinek jó ez???
Miért nem tudunk összefogni és teremteni egy olyan falut, ahol mindig is szerettünk volna élni?"
SZJ
"Amikor a kilencvenes években a lányom elkezdett a borosjenői iskolába járni nagyon meg voltunk vele elégedve. Kiscsoportos nyelvoktatás elsőtől, csoportbontások a nehezebb tárgyakból, zeneiskola, kirándulások, nyári táborok, tanulmányi versenyek. Ráadásul mindez helyben néhány perc sétával elérhető távolságban. Amikor lenéztem a városra és láttam a barna szmogot szétterülni Pest felett, akkor mindig jóleső érzés fogott el, hogy legalább a lányomnak nem kell ott élnie. A gyerekekkel egy összehangolt, tapasztalt pedagógus gárda foglalkozott. Megnyugtató volt tudni, hogy a gyerek mindig szem előtt van. Ismertük az osztálytársait, azok szüleit, nem kellett félni, hogy elkallódik, rossz társaságba keveredik. Az iskola népszerű volt. A tanulók létszáma folyamatosan emelkedett, még a környező településekről is beiratkoztak a jenői iskolába. Teljesen reálisnak tűnt az a cél, hogy idővel átalakulhat az iskola 12 osztályos gimnáziummá, hiszen a falu növekszik, fejlődik a környezet ideális.
A mai helyzet lehangoló. Egyre kevesebben iratkoznak be az elsőbe és akik beiratkoznak azok is elhúznak 4. vagy 6. után. Megszűntek a párhuzamos osztályok, csoportbontások. Egyre kevesebb a választható lehetőség a gyerekek számára. A pedagógiai szempontok háttérbe szorultak a gazdasági szempontokkal szemben. Több nagy tudású tanár menekült már el.. Ha ez a tendencia megmarad és 6. után nem marad gyerek, megszűnik a nyolcosztályos általános iskola. Hozzácsapják az ürömi iskolához.
Felmerült bennem a kérdés. Kinek jó ez?
Nem jó a gyerekeknek.
Az állandó személyi és módszertani változások elbizonytalanítják, összezavarják őket. Az összevont osztályokban kevesebb figyelem jut egy gyerekre. Kevesebb hasznos elfoglaltságot talál a tanítás után. De azok sem járnak jobban, akik bejárnak a városba, hiszen az utazás teljesen értelmetlenül visz el mindennap több órát az életükből.
Nem jó a szülőknek.
Azoknak, akik már ide sem merték hozni a gyereküket meg kell oldani az alsósok szállítását, ami nem kis gond. Le kellett mondani a gyerekük számára biztosítható kellemes, egészséges szép környezetről, pedig sokan ezért költöztek ide.
Azoknak is egyre rosszabb, akik még nem vitték el a gyermeküket, mert egyre többe kerül az iskolán kívüli foglalkozások finanszírozása.
Nem jó a pedagógusoknak.
A munkájuk semmibevétele, az állandó zaklatás fenyegetettség érzése kihat az egészségükre, munkájukra. A legjobb szándék mellett is kevesebb energiájuk jut a gyerekekre. A rossz munkahelyi légkör minden területen, nem csak az oktatásban, rontja a dolgozók teljesítményét. Ezért fontos a jó vezető megválasztása, mert a feladatok összehangolásával, a motivációk megteremtésével jelentősen tudja növelni a munka hatékonyságát. Az a vezető, aki erre nem képes az alkalmatlan a feladatára.
Nem jó az önkormányzatnak.
Mi értelme van a választások előtt néhány hónappal olyan teljesen irracionális szabályokhoz ragaszkodni, amelyek súlytalan papírok megszerzéséhez kötik bizonyos munkakörök betöltését. Mit ér az a rendelet, ami megtilthatja komoly gyakorlattal rendelkező tanárok alkalmazását? Az ilyen szabályok fő célja a továbbképzési rendszerben érdekeltek jövedelmének a biztosítása. Ráadásul mindenki tisztában van vele, hogy a következő kormány a rendszert át fogja alakítani.
Nem látok bele az önkormányzat költségvetésébe, de azt tudom, hogy amíg egy költségvetésben szerepel az a tétel, hogy "beruházás", addig nem lehet azt mondani, hogy nincs pénz. Én nehezen tudok elfogadni olyan indokot, ami bármit fontosabbnak nyilvánít a gyerekeink jövőjénél.
Ezzel a "rendcsinálással" nem szereztek egy plusz szavazót sem a tisztelt képviselő urak és hölgyek.
Nem jó a falunak.
A nyáron találkoztam egy ismerőssel, akinek nemrég született gyermeke. Amikor megtudta, hogy Pilisborosjenőn lakom felcsillant a szeme. Már egy ideje szeretne kiköltözni a városból. Fontosnak tartja, hogy a baba egészséges környezetben nőjön fel. Az első kérdése az volt: Milyen az iskola? És ha döntenie kell két hasonló lehetőség közül akkor azt fogja választani ahol jobb az iskola. Ha végig nézzük az ingatlan hirdetéseket egyre több borosjenői ingatlannal találkozunk.
Sajnos az ingatlanpiac nagyon kiszámíthatatlan és az ingatlan értékét az építészeti paraméterei mellet egyre inkább befolyásolják egyéb körülmények: milyen a faluban az oktatás, a kulturális élet, közbiztonság.
Ha egy település átalakul alvófaluvá, akkor ott leépül a társadalmi élet, romlik a közhangulat, a közbiztonság.
Sokan mondják, hogy az agglomerációt nem kell félteni. Itt csak nőhet az ingatlanok értéke. Sajnos nem így van. Ha egy településen rossz a közhangulat akkor megindul az elvándorlás és ezt a folyamatot nagyon nehéz visszafordítani.
Kinek jó ez???
Miért nem tudunk összefogni és teremteni egy olyan falut, ahol mindig is szerettünk volna élni?"
SZJ
2010. január 20., szerda
Kérés
Szeretnék megkérni minden hozzászólót, hogy írásának végén tüntesse fel a nevét. Előre is köszönöm.
Időpontváltozás! 16 óra helyett 17 órakor kezdődik a holnapi bizottsági ülés.
Holnap nem 16 órakor, hanem 17 órakor kezdődik az Oktatási Bizottság ülése a művház büféjében. Kérlek értesítsétek a többieket is az időpontváltozásról. Köszönöm.
2010. január 18., hétfő
Csütörtökön ül össze az Oktatási Bizottság
Csütörtökön is várunk mindenkit, aki szeretné, hogy visszatérjen a nyugalom az iskolába, az Oktatási Bizottság 16 órakor kezdődő ülésére. (Azóta kiderült nem 16, hanem 17 óra a kezdés!)
Körtvélyesi Tibor írása az iskola kapcsán
Pilisborosjenői Általános Iskola, 2010 január.
Földrengés.
Egy földrengésnek mindig van valamekkora esélye. Emiatt pedig kockázata van egy sor mindennapi tevékenységnek, például, hogy épületben tarózkodunk. Mégis ott tartózkodunk. Mert latolgatjuk az esélyeket, a költségeket és a hasznot. Ha a földrengéstől való félelmünkben kint töltenénk az éjszakát, akkor önmagunkat gyarmatosítanánk: egy racionálisnak tűnő elv alapján ésszerűtlenül viselkednénk.
Öngyarmatosítás.
Az iskolával kapcsolatban ehhez hasonló öngyarmatosításról van szó. Azt mondják nekünk, hogy a törvények olyanná válhatnak, mint az a bizonyos földrengés: jönnek az ellenőrök, és mindenkit megbüntetnek, a falu tönkremegy a büntetésekben. Ennek valóban lehet valamekkora kockázata, de az esélye mégis kevesebb annál, minthogy ésszerűen önmagunkat azonnali hatállyal gyarmatosítsuk, azaz elvégezzük azt, amit akkor kellene elvégeznünk, amikor az ellenőrök tényleg erre kényszerítenek. Magunknak kiszabott büntetés alapján vonulnánk be a magunk készítette börtönbe.
Apokalipszis
Ha sikerül felnagyítani a veszélyt, sikerül elhitetni, hogy mindjárt itt a földrengés, akkor a potenciális áldozatok engedélyt adnak a földrengés megelőzését hivatott cselekedetekhez. Azaz ha azzal riogatnak, hogy azonnal itt lesznek az ellenőrök, akkor hajlamos az ember beleegyezni, hogy tegyenek ellene valamit az illetékesek. Az ijesztgetésnek nincs határa. A civilizáció teljes pusztulásának a képe is megengedett: ha nem fogadjátok el a megmentésetekre tett kísérletünket, akkor az iskola meg fog szűnni (= meg fogjuk szűntetni), a gyerekek át fognak járni másik iskolába.
Ha nem sikerül eléggé felnagyítani a veszélyt, és az emberek még mindig nem hajlandók elfogadni a „megelőző” intézkedéseket, akkor elő is lehet idézni azt a földrengést, például azzal, hogy feljelentik az iskolát, kihívják azt az ellenőrt. Ez talán még nem történt meg. De előrengetések már történtek: az iskolaigazgató és szakértője bűzbombát dobott a tantestület közé.
A megmentő
Ha sikerült felnagyítani a veszélyt vagy esetleg elő kellett idézni a katasztrófát, akkor annak, aki ezt tette, nem nehéz a megmentő szerepében fellépni. Bár részben ő okozta a problémát, kézenfekvőnek tűnik, hogy ő a megoldás is, ő ismeri a baj elhárításának a módját. Megmentőnek pedig hős katonákat szoktak alkalmazni, akik halált megvető bátorsággal küzdenek a parancs értelmében. Jelen esetben a főparancsnokság a polgármesteri hivatal, a hadosztály vezetője a megbízott igazgató, a géppuskás a tanácsadója. Nem kell csodálkozni, amikor az iskola megmentői azzal érvelnek, hogy ők tulajdonképpen az iskolát mentik meg a még nagyobb bajtól, ami természetesen áldozatokkal is jár. Ez a küldetéstudat szerves része a játszmának.
De a valós veszélyekről azért nem kell megfeledkezni!
Mert vannak földrengésveszélyes területek, ahol nem árt az óvatosság. Az, hogy az iskolába 4 éve nem jött ki olyan ellenőrzés, ami a talált hiányosságokat tényleg komolyan büntetné, még nem jelenti azt, hogy holnap nem fog jönni.
H1N1
A hibák feltárása és következményük nem olyan, mint a statárium. Ha találnak egy vírussal fertőzött embert, akkor manapság nem szokták helyben agyonlőni, mégha ennek volna is racionalitása. Van egy eljárás, amivel beteget és a környezetét megkísérlik megmenteni. Azaz amikor hibákat talál egy ellenőrzés az iskolával kapcsolatban, akkor megindul egy folyamat. Feltárják a problémákat, megoldási javaslatokat dolgoznak ki, és időt rendelnek a végrehajtáshoz. Nem lövik főbe a beteget.
A lánc
Egy nagy súly függ egy láncon. A lánc bármelyik szeme eltörhet, és lezuhan a súly. Az emberek alkotta intézmények azonban nem ilyenek, az iskola léte és működése nem törvényi láncszemeken múlik. Inkább olyan, mint a fonott kötél, elpattanhat egy-egy szál, ami gyengíti az egészet, de le nem zuhan, ahhoz el kell vágni a kötelet.
A ház
A házat nem a természeti törvények alkotják. Nem a gravitációból, nem Newton törvényeiből állnak. A természeti törvények leírják azt, ahogyan és amiért a ház áll. Ezek a törvények a mi tudatunkban vannak. Ugyanígy egy iskolát sem a törvények alkotnak. Az iskola valós falakból áll, valós tanárok és gyerekek alkotják, és ami igazán alkotja, az az oktatás és nevelés maga. Persze vannak törvények is, amik leírják és aktuálisan lehetővé teszik mindezt, de nem ezek alkotják, nem ezek hozzák létre. Amikor tehát egy iskola életéről van szó, akkor mindenekelőtt az oktatásról van szó, a törvények pedig csak ezt segítik, ennek vannak alárendelve. A törvényeknek nincs magukban értelmük, csak akkor van létjogosultságuk, ha szolgálják azt, amiért meg lettek alkotva.
Az NDK diavetítő
A törvények mindig pontatlanul képezik le a valóságot. Olyan mint az NDK diavetítő képe, amivel nem tudjuk beállítani az éles képet: ha jobbra tekerjük a lencsét, balra mennek az árnyak, ha balra akkor jobbra. Nincs éles kép. A törvények egy része előírni akar valamit, ami még nincs, és ami csak fokozatosan lenne, de mire minden olyan lenne, addigra más törvények lépnek életbe, és megint más lesz minden. A törvények vagy megelőzik a valóságot, vagy kullognak utána. A törvény nem abszolút érték, hanem egy jobb-rosszabb közelítés. A törvényeket az abszolút helyesnek kinevezni, tévedés. Azaz azt hinni, hogy az iskola akkor lesz jó iskola, amikor pontosan megfelel a törvénynek, tévedés. Ha jók a törvények, akkor ezek segítenek jó iskolát csinálni, de vannak rossz törvények. A csehszlovák diavetítő rosszabb volt az NDK-snál.
A kibic
Tegyük fel, hogy a szakértő tényleg szakértő, azaz ért a „szak”jához, jelen esetben a közoktatáshoz (nem a tanításhoz!). Amikor szakért, akkor legjobb tudása szerint akar eljárni, sikeres akar lenni. Ettől jó szakértő. Lehetséges, hogy az iskola tanácsadói helyesen ismerték ki magukat a törvények között, és megtalálták azokat a problémákat, amik nem illeszkedtek az aktuális törvényekhez. Ennél többet azonban nem látnak, mert nem láthatnak, és felelősséget is csak ezért vállalhatnak. Az ő munkájuk helyességének egyetlen visszajelzése az, amikor a valóságot aszerint változtatja meg a megrendelő (önkrományzat, igazgató), ahogy az a törvényekből következik, csak erre tudnak garanciát adni. Nem mondhatja azt, hogy ez meg ez csak így lenne törvényes, de nem baj, ha úgy marad ahogy van, ha működik. Ezt a kockázatot ő nem vállalhatja (ehhez ugyanis különleges emberi és szakmai képességek kellenének, de az ilyen ritka.)
Az esküdtszék
A képviselőtestület politikai intézmény. Itt most ez azt jelenti, hogy nem csupán szakmai alapon, hanem az általános közérdek alapján dönt. Mint az esküdtszék, aminek a tagjai sem nem bírók, sem nem ügyészek, hanem szakmailag korrektnek tekinthető adatok alapján általános emberi jogérzékük segítségével döntenek. Amikor a képviselőtestület a szakértő véleményét valósítja meg, akkor csak a döntés felelősségét hárítja a szakértőre, aki meg a törvényhozóra. Itt sikkad el az ésszerűség.
A képviselőknek fel kell tudniuk mérni az esélyeket, kalkulálniuk kell a kockázatokkal, majd a közjó érdekében kell dönteniük. A következő dolgok szoktak történni:
annyira nem értenek a dologhoz, hogy megfontolás nélkül döntenek, akár pénzérmét is feldobhatnának,
kicsit értenek a dologhoz, de azt elegendőnek vélik, ezért megalapozatlanul döntenek,
tudják, hogy nem értenek a dologhoz, mással döntetik el a dolgot,
tudják, hogy nem értenek a dologhoz, de segítséget kérnek, hogy a kellő mértékben megszerezzék a döntéshez szükséges szempontokat, majd döntenek.
A jelen esetben a képviselőtestület a tanácsadó tanácsait megrendelte. Úgy tűnik, korábbi tanácsadóktól már tudták, hogy az új tanácsadó milyen tanácsokat fog adni (lásd fentebb a szakértőkről elmondottakat!). Tudták, hogy a kapott tanácsokkal mit akarnak kezdeni. Úgy tűnik, voltak célszemélyek is, akiket a tanácsadói fegyverzettel célba vettek, de elsősorban azt kívánták elérni, hogy az iskola forrásmegvonását szentesítsék és tartósítsák. A hadjárathoz alkalmaztak egy intézményvezetőt, aki személyében a feladatra alkalmas volt: teljesen járatlan az intézményvezetésben, azaz nem tudja mi, miért van, és teljesen alkalmatlan is rá, azaz nem is képes rájönni erre rövid idő alatt.
Ez úgy hangzik, mint egy összeesküvéselmélet, de nem az, Nem kell hozzá más, csak egy, az efféle játszmákban járatos valaki, akinek hatalma van a társai felett. A többi megy magától.
A megoldás felé jelenleg csak egy út vezet. A fenntartónak be kell látnia, hogy az iskola nem bicikligyár, az iskolának el kell fogadnia, hogy a fenntartó kockázatvállalási hajlandósága véges. Kitartó tárgyalásokon, meg kell találni egy kibírható megoldást.
Persze az egész rendszer alapvetően rossz. Képtelenség, hogy egy olyan érzékeny intézmény, mint az iskola, szakmai életében komoly döntéseket a hozzá nem értő fenntartó hoz (igazgatóválasztás, gazdasági és oktatásszervezési döntések). De amíg nem csinálunk jobb törvényeket, ez van. Egyet tehetünk majd egy fél év múlva: olyan képviselőtestületet választunk, ami minden szakmai és gazdasági döntést visszad az iskolának, és megmarad jóindulatú, de akár szigorú ellenőrzőnek .
Pilisborosjenő, 2010. január 17.
Körtvélyesi Tibor
Földrengés.
Egy földrengésnek mindig van valamekkora esélye. Emiatt pedig kockázata van egy sor mindennapi tevékenységnek, például, hogy épületben tarózkodunk. Mégis ott tartózkodunk. Mert latolgatjuk az esélyeket, a költségeket és a hasznot. Ha a földrengéstől való félelmünkben kint töltenénk az éjszakát, akkor önmagunkat gyarmatosítanánk: egy racionálisnak tűnő elv alapján ésszerűtlenül viselkednénk.
Öngyarmatosítás.
Az iskolával kapcsolatban ehhez hasonló öngyarmatosításról van szó. Azt mondják nekünk, hogy a törvények olyanná válhatnak, mint az a bizonyos földrengés: jönnek az ellenőrök, és mindenkit megbüntetnek, a falu tönkremegy a büntetésekben. Ennek valóban lehet valamekkora kockázata, de az esélye mégis kevesebb annál, minthogy ésszerűen önmagunkat azonnali hatállyal gyarmatosítsuk, azaz elvégezzük azt, amit akkor kellene elvégeznünk, amikor az ellenőrök tényleg erre kényszerítenek. Magunknak kiszabott büntetés alapján vonulnánk be a magunk készítette börtönbe.
Apokalipszis
Ha sikerül felnagyítani a veszélyt, sikerül elhitetni, hogy mindjárt itt a földrengés, akkor a potenciális áldozatok engedélyt adnak a földrengés megelőzését hivatott cselekedetekhez. Azaz ha azzal riogatnak, hogy azonnal itt lesznek az ellenőrök, akkor hajlamos az ember beleegyezni, hogy tegyenek ellene valamit az illetékesek. Az ijesztgetésnek nincs határa. A civilizáció teljes pusztulásának a képe is megengedett: ha nem fogadjátok el a megmentésetekre tett kísérletünket, akkor az iskola meg fog szűnni (= meg fogjuk szűntetni), a gyerekek át fognak járni másik iskolába.
Ha nem sikerül eléggé felnagyítani a veszélyt, és az emberek még mindig nem hajlandók elfogadni a „megelőző” intézkedéseket, akkor elő is lehet idézni azt a földrengést, például azzal, hogy feljelentik az iskolát, kihívják azt az ellenőrt. Ez talán még nem történt meg. De előrengetések már történtek: az iskolaigazgató és szakértője bűzbombát dobott a tantestület közé.
A megmentő
Ha sikerült felnagyítani a veszélyt vagy esetleg elő kellett idézni a katasztrófát, akkor annak, aki ezt tette, nem nehéz a megmentő szerepében fellépni. Bár részben ő okozta a problémát, kézenfekvőnek tűnik, hogy ő a megoldás is, ő ismeri a baj elhárításának a módját. Megmentőnek pedig hős katonákat szoktak alkalmazni, akik halált megvető bátorsággal küzdenek a parancs értelmében. Jelen esetben a főparancsnokság a polgármesteri hivatal, a hadosztály vezetője a megbízott igazgató, a géppuskás a tanácsadója. Nem kell csodálkozni, amikor az iskola megmentői azzal érvelnek, hogy ők tulajdonképpen az iskolát mentik meg a még nagyobb bajtól, ami természetesen áldozatokkal is jár. Ez a küldetéstudat szerves része a játszmának.
De a valós veszélyekről azért nem kell megfeledkezni!
Mert vannak földrengésveszélyes területek, ahol nem árt az óvatosság. Az, hogy az iskolába 4 éve nem jött ki olyan ellenőrzés, ami a talált hiányosságokat tényleg komolyan büntetné, még nem jelenti azt, hogy holnap nem fog jönni.
H1N1
A hibák feltárása és következményük nem olyan, mint a statárium. Ha találnak egy vírussal fertőzött embert, akkor manapság nem szokták helyben agyonlőni, mégha ennek volna is racionalitása. Van egy eljárás, amivel beteget és a környezetét megkísérlik megmenteni. Azaz amikor hibákat talál egy ellenőrzés az iskolával kapcsolatban, akkor megindul egy folyamat. Feltárják a problémákat, megoldási javaslatokat dolgoznak ki, és időt rendelnek a végrehajtáshoz. Nem lövik főbe a beteget.
A lánc
Egy nagy súly függ egy láncon. A lánc bármelyik szeme eltörhet, és lezuhan a súly. Az emberek alkotta intézmények azonban nem ilyenek, az iskola léte és működése nem törvényi láncszemeken múlik. Inkább olyan, mint a fonott kötél, elpattanhat egy-egy szál, ami gyengíti az egészet, de le nem zuhan, ahhoz el kell vágni a kötelet.
A ház
A házat nem a természeti törvények alkotják. Nem a gravitációból, nem Newton törvényeiből állnak. A természeti törvények leírják azt, ahogyan és amiért a ház áll. Ezek a törvények a mi tudatunkban vannak. Ugyanígy egy iskolát sem a törvények alkotnak. Az iskola valós falakból áll, valós tanárok és gyerekek alkotják, és ami igazán alkotja, az az oktatás és nevelés maga. Persze vannak törvények is, amik leírják és aktuálisan lehetővé teszik mindezt, de nem ezek alkotják, nem ezek hozzák létre. Amikor tehát egy iskola életéről van szó, akkor mindenekelőtt az oktatásról van szó, a törvények pedig csak ezt segítik, ennek vannak alárendelve. A törvényeknek nincs magukban értelmük, csak akkor van létjogosultságuk, ha szolgálják azt, amiért meg lettek alkotva.
Az NDK diavetítő
A törvények mindig pontatlanul képezik le a valóságot. Olyan mint az NDK diavetítő képe, amivel nem tudjuk beállítani az éles képet: ha jobbra tekerjük a lencsét, balra mennek az árnyak, ha balra akkor jobbra. Nincs éles kép. A törvények egy része előírni akar valamit, ami még nincs, és ami csak fokozatosan lenne, de mire minden olyan lenne, addigra más törvények lépnek életbe, és megint más lesz minden. A törvények vagy megelőzik a valóságot, vagy kullognak utána. A törvény nem abszolút érték, hanem egy jobb-rosszabb közelítés. A törvényeket az abszolút helyesnek kinevezni, tévedés. Azaz azt hinni, hogy az iskola akkor lesz jó iskola, amikor pontosan megfelel a törvénynek, tévedés. Ha jók a törvények, akkor ezek segítenek jó iskolát csinálni, de vannak rossz törvények. A csehszlovák diavetítő rosszabb volt az NDK-snál.
A kibic
Tegyük fel, hogy a szakértő tényleg szakértő, azaz ért a „szak”jához, jelen esetben a közoktatáshoz (nem a tanításhoz!). Amikor szakért, akkor legjobb tudása szerint akar eljárni, sikeres akar lenni. Ettől jó szakértő. Lehetséges, hogy az iskola tanácsadói helyesen ismerték ki magukat a törvények között, és megtalálták azokat a problémákat, amik nem illeszkedtek az aktuális törvényekhez. Ennél többet azonban nem látnak, mert nem láthatnak, és felelősséget is csak ezért vállalhatnak. Az ő munkájuk helyességének egyetlen visszajelzése az, amikor a valóságot aszerint változtatja meg a megrendelő (önkrományzat, igazgató), ahogy az a törvényekből következik, csak erre tudnak garanciát adni. Nem mondhatja azt, hogy ez meg ez csak így lenne törvényes, de nem baj, ha úgy marad ahogy van, ha működik. Ezt a kockázatot ő nem vállalhatja (ehhez ugyanis különleges emberi és szakmai képességek kellenének, de az ilyen ritka.)
Az esküdtszék
A képviselőtestület politikai intézmény. Itt most ez azt jelenti, hogy nem csupán szakmai alapon, hanem az általános közérdek alapján dönt. Mint az esküdtszék, aminek a tagjai sem nem bírók, sem nem ügyészek, hanem szakmailag korrektnek tekinthető adatok alapján általános emberi jogérzékük segítségével döntenek. Amikor a képviselőtestület a szakértő véleményét valósítja meg, akkor csak a döntés felelősségét hárítja a szakértőre, aki meg a törvényhozóra. Itt sikkad el az ésszerűség.
A képviselőknek fel kell tudniuk mérni az esélyeket, kalkulálniuk kell a kockázatokkal, majd a közjó érdekében kell dönteniük. A következő dolgok szoktak történni:
annyira nem értenek a dologhoz, hogy megfontolás nélkül döntenek, akár pénzérmét is feldobhatnának,
kicsit értenek a dologhoz, de azt elegendőnek vélik, ezért megalapozatlanul döntenek,
tudják, hogy nem értenek a dologhoz, mással döntetik el a dolgot,
tudják, hogy nem értenek a dologhoz, de segítséget kérnek, hogy a kellő mértékben megszerezzék a döntéshez szükséges szempontokat, majd döntenek.
A jelen esetben a képviselőtestület a tanácsadó tanácsait megrendelte. Úgy tűnik, korábbi tanácsadóktól már tudták, hogy az új tanácsadó milyen tanácsokat fog adni (lásd fentebb a szakértőkről elmondottakat!). Tudták, hogy a kapott tanácsokkal mit akarnak kezdeni. Úgy tűnik, voltak célszemélyek is, akiket a tanácsadói fegyverzettel célba vettek, de elsősorban azt kívánták elérni, hogy az iskola forrásmegvonását szentesítsék és tartósítsák. A hadjárathoz alkalmaztak egy intézményvezetőt, aki személyében a feladatra alkalmas volt: teljesen járatlan az intézményvezetésben, azaz nem tudja mi, miért van, és teljesen alkalmatlan is rá, azaz nem is képes rájönni erre rövid idő alatt.
Ez úgy hangzik, mint egy összeesküvéselmélet, de nem az, Nem kell hozzá más, csak egy, az efféle játszmákban járatos valaki, akinek hatalma van a társai felett. A többi megy magától.
A megoldás felé jelenleg csak egy út vezet. A fenntartónak be kell látnia, hogy az iskola nem bicikligyár, az iskolának el kell fogadnia, hogy a fenntartó kockázatvállalási hajlandósága véges. Kitartó tárgyalásokon, meg kell találni egy kibírható megoldást.
Persze az egész rendszer alapvetően rossz. Képtelenség, hogy egy olyan érzékeny intézmény, mint az iskola, szakmai életében komoly döntéseket a hozzá nem értő fenntartó hoz (igazgatóválasztás, gazdasági és oktatásszervezési döntések). De amíg nem csinálunk jobb törvényeket, ez van. Egyet tehetünk majd egy fél év múlva: olyan képviselőtestületet választunk, ami minden szakmai és gazdasági döntést visszad az iskolának, és megmarad jóindulatú, de akár szigorú ellenőrzőnek .
Pilisborosjenő, 2010. január 17.
Körtvélyesi Tibor
2010. január 17., vasárnap
A közmeghallgatásról
A közmeghallgatáson egyértelműen kiderült, hogy a szülők aggódva követik az iskolai eseményeket. A közmeghallgatás kazettára felvett anyagát remélem a héten megkapom és amint lehetséges mindenki számára elérhetővé teszem az interneten.
2010. január 13., szerda
Oktatási Jogok Hivatalának állasfoglalása a testi fenyítésről
Pár érdekes mondat:
A SZEMÉLYI SZABADSÁGJOGOK ÉRVÉNYESÜLÉSE
Az oktatási jogok biztosának következetesen képviselt álláspontja szerint a legsúlyosabb jogsértés, amely nevelési-oktatási intézményben előfordulhat, a fizikai bántalmazás. Tapasztalataink szerint az intézményvezetők maguk is komoly jogsértésnek tartják a testi fenyítést, felmerülése esetén körültekintő vizsgálatot folytatnak le a történtek tisztázása, a felelősség megállapítása, és a szükséges intézkedések megtétele érdekében. Ennek ellenére a 2008. évben is érkeztek hozzánk e tárgyban panaszok, ezért fontosnak tartjuk hangsúlyozni a következőket. Az emberi méltósághoz való jog mindenkit - így az oktatás valamennyi szereplőjét - megillető alkotmányos alapjog, amely alapján többek között tilos a tanulók testi és lelki bántalmazása, megalázó büntetésben való részesítése. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény 10. § (2) bekezdése szerint a gyermek, illetve a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani a fizikai és a lelki erőszakkal szemben. A gyermek és a tanuló nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak.
A testi fenyítést alkalmazó pedagógusok részéről gyakran elhangzik az az érv, hogy a rend biztosítása érdekében a súlyosan fegyelmezetlen gyermekkel, tanulóval szemben a pedagógusnak gyakran nincs más eszköze, mint a testi fenyítés. Amennyiben a gyermek fegyelmezetlen, indokolt, hogy a pedagógus vele szemben valamilyen fegyelmező eszközt alkalmazzon. Ennek azonban szigorú jogi korlátai vannak: nem alkalmazható olyan fegyelmezési eszköz, amellyel a pedagógus megsérti a gyermek legalapvetőbb jogait, a méltósághoz és a testi épséghez való jogát.
A testi fenyítés alkalmazásával továbbá a pedagógus jelentős súlyú fegyelmi vétséget követ el, amelynek esetében a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény a munkáltató kötelező feladatává teszi a fegyelmi eljárás megindítását. A 46. § (8) bekezdése értelmében a fegyelmi eljárás lefolytatása akkor mellőzhető, ha a kötelezettségszegés csekély súlyú és a tényállás tisztázott, azonban jelentős súlyú fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén kötelező a fegyelmi eljárás lefolytatása, annak mellőzésére ilyen esetben nincs lehetőség.
A szülők gyakran sérelmezik, hogy a testi fenyítést alkalmazó pedagógus ellen indul ugyan fegyelmi eljárás, annak végén azonban túl enyhe fegyelmi büntetést szabnak ki. A szülők ugyanis gyakran gondolják úgy, hogy az egyetlen lehetséges megoldás ilyen esetben, ha a bántalmazó tanárt fegyelmi úton elbocsátják az iskolából.
Köszönöm a linket.
2010. január 12., kedd
Január 15-én 17 órakor közmeghallgatás lesz Pilisborosjenőn
Ha valakinek fontos, hogy a gyermeke továbbra is egy színvonalas, gyermekközpontú iskolába járjon, ahol eddig nem volt divat a testi fenyítés, kérem jöjjön el és tegye fel kérdéseit az iskola "jövőjével", "reformjával", "reformereivel" kapcsolatban a falut vezető képviselőknek és a polgármesternek.
Ma olyan történt, ami eddig még talán sosem ebben az iskolában
Szerintem azt senki nem teheti meg, amit ma az új történelem tanár elkövetett az iskolában. Kíváncsi leszek a reakciókra és a levont következtetésekre. (Már ha lesznek ilyenek. Remélem hamarosan elolvashatjuk itt a pontos részleteket is.)
2010. január 9., szombat
Mi történik a pilisborosjenői iskolában?
Ide fogjuk leírni, hogy mi történik a pilisborosjenői iskola tanulóival és tanáraival.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)